|
Gondoltam,mielőtt elkezdeném,leírom,honnan is indultam én.:)
Régen
Amióta az eszemet tudom,duci voltam. jártam úszni,sportoltam,mindez alig látszott meg rajtam. Az óvodában és az általános iskolában is sokat csúfoltak a súlyom miatt,de ezt adottságnak könyveltem el,ami ellen nem lehet tenni,és gyerek létemre nem is tettem ellene (azt se tudtam,hogy kell). Már 10-12 éves korom óta bennem volt,hogy változtatnom kéne,mivel a súlyom miatt annyira visszahúzódó voltam,hogy egy barátom vagy barátnőm se akadt.-talán ez volt a legbosszantóbb. És akkor még jött a menstruáció miatti fölösleg is. Nem bántam meg,hogy pár évig még húztam a fogyókúra megvalósítását,hiszen egy gyerek az gyerek. A gyerek ne vonjon meg magától semmit,ne kínozza magát,élvezze az életet amíg lehet,mert felnőttként nem lesz rá lehetősége. Az idő haladásával kialakult bennem is a "női" hiúság,és a mások elismeréséért való küzdelem,de még mindig csak szomorkodtam az alakom miatt napi 2-3 tábla csokoládé és anyu isteni süteményei közt.Az igazi fordulat 2010 novemberében érkezett egy hét leforgása alatt.
Hogy is kezdődött?
Mikor már kicsit bátrabb lettem az idő elteltével,és kezdtem elfogadni magam,akkor ért a hideg zuhany,és kezdődött minden elölről... Egy hét alatt megváltozott minden amit addig gondoltam. Mivel már voltak barátaim,úgy éreztem,nincs gond a súlyommal egészen addig a hétig. Az egész azzal kezdődött,hogy testnevelés órán párban kellett játszani... Az volt a legrosszabb,hogy olyan ember mondja nekem,aki abszolút nem csúfolódó típus... Méghozzá egy felnőtt. Legjobb barátnőmmel álltunk párban,és mondta hogy "az nem lesz úgy jó" barátnőm megkérdezi,hogy miért,erre ezt a feleletet kapta: "mert X túl nehéz hozzád,és nem tudnátok megcsinálni a feladatot" Végül is csak őszinte volt,de nekem ott és akkor ez lerombolta a szépen felépített önbizalmam és önbecsülésem jelentős részét. A maradékot az mosta el,mikor megtetszett egy nadrág,és az eladó közölte velem,hogy csak 36-38-as van vagy kisebb,és én abba BIZTOS hogy nem férnék bele... Ő a manöken alkatával könnyen lenézhetett engem a kis elhízott köpcös tinilányt. Az meg csak olaj volt a tűzre,hogy az osztálytársnőim is a "tehénseggű tehenészlányt" beszélték ki mögöttem ülve... Arról meg ne is beszéljünk,hogy este,mikor szépen falatoztam a nagy tál lasagnámat,apu is megjegyezte,hogy "picit vissza kéne fognom magam,ha nem akarok elefánt lenni" az nem vigasztalt,hogy anyuhoz is hozzávágta hogy "neked is"... Ő könnyen beszél a kilálló bordakosaraival,amik akkor is ugyanúgy virítanak,ha naponta egy fél disznót megeszik... Tehát valahogy így kezdődött. Ekkor alulról súroltam a 168 cm-t és közelebb jártam már a 70 kg-hoz,mint a 65-höz. Mivel abbahagytam az úszást 3-4 éve,eltűntek az izmaim,és jó vastag zsírréteg takart mindenhol,ami egy picit szorosabb ruhánál ott buggyant ki,ahol csak lehetőség volt rá. Itt döntöttem el: na várjatok csak,majd én megmutatom nektek,hogy milyen bombázó leszek!
Étrendbeli váltás és mozgás-nem ment elsőre nekem se!
Kezdtem a pékáruk és a cukros ételek száműzésével... nem sokra mentem,nem bírtam lemondani a reggeli zsömléről,vagy egy sportszeletről,így más módszert kerestem. Ott volt a 90 napos amit lehetetlen volt tartani,mert a pénztárca nem engedte hogy minden nap más kategóriából egyek. Elkezdtem Norbizni,az se volt olcsó mulatság,ráadásul a boltban is azt kellett néznem,hogy hol bujkál Norbi a kódjaival,és mi lesz ha Norbi külföldön nem fog a polcokról rám mosolyogni... Volt a listán paradicsom-káposzta-narancs és mindenféle egyoldalú diéta,ezek is kudarcba fulladtak a megvonás miatt. Végül a kalóriák után kezdtem el olvasgatni. Ez bevállt,1500-tól és heti 4x 30 perc kocogástól végre elkezdtem fogyni. Stagnálás következett a 65 kiló elérésénél... Egy ideig még küzdöttem a futással,de mikor összecsuklottam a hóban,és sírva mentem haza,elegem lett. -Nem futok többé soha,elég volt nekem ez a két hét!-csaptam be magam után az ajtót,és vonultam el a szobába sírni. Miután kisírtam magam,más módszert kerestem az interneten. Sport nélkül nem nyerő-gondoltam,és a kalóriabevitelt leemelve 1000-re elkezdtem szobabiciklizni. Volt hatása,65-ről leugrottam 61-re (nagyon büszke voltam magamra).Egy gond volt:Az idő elteltével nagyon éhes voltam minden nap,és a menstruációm is kimaradt,így fel kellett emeljem 1200-ra,közben minden nap egy órát tekertem esténként rádiót hallgatva. Nagyon féltem,hogy hízni fogok,az emeléstől,de kellemeset csalódtam: ismét elkezdtem fogyni! 1-2 kiló megint lement,ez doppingolt továbbra is, csak egy gond volt: tönkrement a bicikli... 3 hét után... Nem akartam újat venni,gondoltam,ez a fogyás is elég,bár jó lenne 55-re lemenni,de aki a kicsit nem becsüli... szóval nem kerestem más sportot,így is kitöltötte a tanulás az időm nagy részét,meg nem is volt kedvem hozzá-bevallom lusta voltam.:P Hogy mégse vesszen kárba a munkám, az étrendet azért tartottam,sőt,picit emeltem is rajta,hogy ehhez szokjak hozzá a későbbiekben,ezt még tartani is lehet, (1300 lett belőle)és láss csodát... repültek le rólam a kilók,és mérhető volt cm-ben is! nyár elejére 55 és fél kiló voltam,ráadásul boldogabb,mint valaha. Élveztem,hogy bámulnak,hogy "jó csaj" lettem,és hogy nem kell többé a súlyom börtönében élni. Én lehetek én,méghozzá nem is kell szenvednem minden nap a sport miatt,nem lettem plötyi,nincs más hátra,csak tartani az eredményt :) (kövezzetek meg,de gyűlöltem a sportot,főleg az ilyent. Csak az úszásra és a táncra lettem volna hajlandó,de féltem,hogy lerontom a jegyeimet.) Visszatérve...Ez alatt a fél év alatt kész kalória szakértő lettem,és olyan trükkökre és receptekre jöttem rá vagy magamtól vagy másoktól,ami nekem nagyon sokat segített.Ezt osztom meg most veletek is! Ha szeretsz sportolni,támogatom nagyon is,állj neki nyugodtan,csináld,tapasztald meg te is,lehet hogy megtalálod a kedvenc hobbid,ha pedig nincs benned akkora akaraterő,nincs időd dolgozó családanyaként,vagy más elfoglaltság miatt,esetleg valami korlátoz a mozgásban (sportsérülés,túl nagy túlsúly,betegség) azt ajánlom,nyugodtan olvass tovább,hiszen neked is van megoldás!
Kiknek ajánlom?
Szinte minden fogyni vágyónak! Ha meg kéne fogalmaznom az én módszerem lényegét,nem azt mondanám,hogy fő az egészség(nem tudnék élni csak zöldségen és fehér húson,nem működik az nyaraláskor,hosszútávon,barátokkal,stb..) én egészséges maradtam,lefogytam,mégsem nézek undorral mondjuk a csokira,mert az "szemét" kaja. Úgy gondolom,nincs hizlaló étel,és az embernek mindenre szüksége van,nem szabad lemondani semmiről,mert az se vezet sehova hosszú távon... Hiánybetegségek,immunrendszer gyengülés,és falásroham lesz belőle,hiába "egészséges".Élvezni kell az ízeket,a kedvenc ételeinket,és nem szabad "csak ezt" vagy "csak azt" enni. Ez nem a koplalásról szól,nem a kínzásról,és nem arról,hogy méregdrága szereket együnk,amik lehet hogy nem is használnak. Nem kell speciális bogyókat vagy termékeket venni! Ez egy egyszerű fogyást ígérő,tapasztalaton alapuló módszer,ami segít még azoknak is,akik örülnek,ha levegőt tudnak venni,nemhogy még szigorú étrendeket és edzésterveket tartsanak be. Mert az ilyen embereket mindenki "lelustázza"!-holott igenis szorgalmasak,csak nem tudnak időt szakítani magukra a kislányuk,a munkájuk,az iskola vagy más miatt,mert élni kell,dolgozni kell,és nem állhat meg az élet csak azért,mert fogyni szeretnénk. Mindenki fogyhat,mindenki tud is,még akkor is,ha nem tud plusz időt és figyelmet fordítani arra. Szeretnék sok sikert kívánni mindenkinek,és remélem,nem csak én érek el sikereket ezzel a módszerrel!
|
|
